Azóta sok mindenen keresztül mentünk már,de kitartottunk/kitartunk a végsőkig!Ő az életem szerelme,soha senkit nem szerettem még így!
Sok nehézség van az életünkben,az egyik ami nekem a legrosszabb,az,hogy nincs saját lakásunk,hanem az ő anyukájánál lakunk,ami elég nehéz!:/
jelenleg 6an lakunk 1 családi házban Anyós-3 fiútestvér(22,25,28 évesek)és a 2 "menyecske":(ahogy anyósom mondaná)a legidősebb fiú barátnője,és én!
Ami elég sok feszültséget okoz a házban,mert 1 fürdőszoba,1 konyha és 3 szoba van!
Anyósom elég nehéz természetű,vékony testalkatú,alacsony,de iszonyat nagy és vékony hangja van!az a tipikus anyós,aki a viccekben is van,mindig mindenbe beleszól,beleüti az orrát,mindig mindenről tudnia kell stb.
Tervbe van véve,hogy még a baba születése előtt elköltözünk albérletbe,mert itt nem szeretnék maradni!
Párom dolgozik 1 fatelepen,ami viszonylag jól fizet,de borzasztó munka,én pedig jelenleg havi 22ezer ft-ot kapok,ami sz.rt se ér!
Párom a középső fiú,anyuci kedvence legnagyobb bánatomra!Ha bármi van,vagy bármi kell neki,mindig a Csabi,csak a Csabi!És néha kiakadok ettől,lehet,hogy önző vagyok,de nem csak a Csabi van a világon,miért mindig ő csináljon mindent?Szóval menni kell,nincs mese!:/
Jól megvagyunk egymással,szeretjük egymást lassan 5 éve,de amikor azt érzem,hogy most már sínen van minden,hogy most már minden oké,akkor mindig közbejön valami!Én úgy érzem,hogy osztoznom kell a szerelmemen,és ez borzasztóan fáj!:/ Ő az édesanyja,én a szerelme,miért nem tudjuk megtartani ezt a felállást?mindig mindenhova velünk jön,ha főzök akkor nem kettőnkre hanem hármunkra kell főznöm stb...
Remélem Februárig minden helyre áll,és csak mi hárman leszünk a pici babánkkal!:)
Ezek lennénk mi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése